Rövidlátás

A rövidlátás mint civilizációs betegség – és a modern korrekciós megoldások

A rövidlátás az egyik leggyakoribb szemprobléma korunkban: a szakirodalom úgy tartja, hogy a világ fejlett országaiban, ahol többet gyötörjük a szemünket írással-olvasással és digitális eszközhasználattal, mintegy minden negyedik ember rövidlátó. A becslések szerint a rövidlátók száma növekedni fog, és az évszázad közepére már minden második személy rövidlátó lesz.

A rövidlátás terjedésének oka az életmódunk változása

Bizonyára kitalálta: a túl kevés szabadban töltött idő és a látásunkat fokozottan igénybe vevő okoseszközök, számítógépek használata a fő ok, ami miatt a rövidlátás terjed.

Régebben főleg az örökletes tényezők szerepét hangsúlyozták a rövidlátás kapcsán, és ez természetesen ma is érvényes, hiszen – leegyszerűsítve – egy örökölt szemformáról is szó van, ami hajlamossá tesz erre a látásproblémára: a szemtengely a születéstől meghatározott tényezőknél fogva hosszabb, mint kellene, ezért helytelenül töri a fényt.

Csakhogy, ha jobban belegondolunk, akkor a genetika önmagában nem adhat magyarázatot ekkora növekedésre. Ehhez a környezeti tényezők is kellenek, amiket mi alakítottunk magunknak.

Ezen természetesen kár keseregni, hiszen a modernizáció rengeteg előnnyel jár és elkerülhetetlen, ráadásul a korrekció eszközeit is a kezünkbe adja – míg az előző korokban, habár szemproblémák akkor is bőven voltak, nem álltak volna rendelkezésünkre a lézeres szemműtét vagy a korszerű szemüvegek és kontaktlencsék adta lehetőségek, hogy csak a rövidlátás eseténél maradjunk.

A rövidlátás és a „szemellenes” életstílus

A pesszimistább elemzők, akiket jobban riaszt a probléma növekedésének üteme, arra hívják fel a figyelmet, hogy korunkban egyre inkább egy igazából „szemellenesnek” nevezhető életstílus hódít – de paradox módon éppen annak betudhatóan, hogy a látás egyre központibb szerepet játszik az életünkben!

Egyszerűen túl sokat fókuszálunk közelre, amit az is tetéz, hogy ezt túlnyomórészt mesterséges fényviszonyok közt tesszük. Ezek személyes viselkedésbeli tényezők, amik a genetikát nem változtatják meg, ugyanakkor a tágabb kulturális közeg, a korszellem határozza meg őket, és abba az irányba hatnak, hogy a szemünk a rövidlátáshoz idomuljon hozzá.

A rövidlátás ködös és életlen világa: hogyan javítható a látáskép?

A rövidlátó szem számára minden távolabbi tárgy homályosan és nem elég kontraszttal jelenik meg, úgymond nem abban a HD (nagy felbontású) minőségben, ami az egészséges látást jellemzi – hogy éppen a szemünkre káros monitorok világából kölcsönözzük a hasonlatot.

A legegyszerűbb és legelterjedtebb látáskorrekciós megoldás rövidlátás esetén a szemüveg viselése, amit időnkénti kontaktlencse-viseléssel is lehet kombinálni. A szemüveg használata valóságos élmény a rövidlátásban szenvedők számára, hiszen egy új, szebb világot tár fel előttük egyik pillanatról a másikra, de a kontaktlencse felpróbálása még ezt is felülmúlja, mert a látómező immár nem csupán tökéletesen tiszta, hanem szélesebb is. Fontos azonban, hogy még a kontaktlencsés megoldás legodaadóbb hívei is rendelkezzenek megfelelő szemüveggel, és a legjobb lehet váltogatni a kétféle megoldást.

Mivel a szemgolyónk hossza – mint azt már említettük – jelentősen befolyásolja, hogy rövidlátóvá válunk-e, ez pedig a gyermek növekedésével együtt alakul, a rövidlátás idővel javulhat. Erre azonban nem szabad karba tett kézzel várni, se biztos megoldásként előre számítani, hanem első lépésként a rövidlátást fénytörési hibát lencsével – szemüveggel vagy kontaktlencsével – korrigálni kell.

A rövidlátás mint civilizációs betegség és szemanatómiai probléma

Az, hogy világviszonylatban az emberek 25%-át sújtja a rövidlátás, jól összeegyeztethető a másik statisztikai ténnyel, miszerint Európában a helyzet még rosszabb: fiatal felnőtt korára a lakosság fele rövidlátó.

Ez azonban még mindig sokkal jobbnak számít, mint a délkelet-ázsiai helyzet, ott ugyanis a probléma annyira elterjedt, hogy a statisztikai értelemben vett normalitást képviseli a 90%-ot is elérő aránnyal, amihez képest tízből csak egy-két személy lát jól ezekben az országokban.

Ez az utóbbi helyzet hívja fel a figyelmet igazán hangsúlyosan arra, hogy itt egy összetett problémahelyzetről van szó: a városias, képernyőfüggő életmód hozzáadódik az örökletes tényezőkhöz, amelyek rövidlátásra hajlamosítanak.

Ami a szem anatómiáját illeti, ez a csodálatos szerv (leegyszerűsítve) három fő részből áll: a szemgolyóból – ami nagyjából akkora, mint egy gömb alakú rágógumi –, a látóidegből – amely összeköti ezt a gömböcskét az agyunknak azzal a részével, ahol a látás élménye megképződik – és a járulékos szervekből (szemizmok, szemhéjak, szempillák, könnymirigyek stb.).

A szemlencsénknek – melynek mérete megközelíti egy M&M’s vagy egy franciadrazsé méretét – van a legnagyobb szerepe abban, hogy a szemünk rugalmasan alkalmazkodni tudjon a közelebb és távolabb található tárgyakhoz. Rajta keresztül jutnak a fénysugarak a szembe, hogy a retina előtt találkozva hírt adjanak a külvilágról.

Azoknál azonban, akik rövidlátók, a látáskép nem pontosan a retinára vetül, mert a szemgolyójuk hosszabb, vagy a szaruhártyájuk (a cornea) előre domborodik. Egy csinos és szakszerűen személyre szabott szemüveggel ez a probléma könnyen kezelhető, ha eljön hozzánk a Galéria Optikába – általánosabb tanácsként pedig igen jót tenne, ha többet lennénk a szabadban, és a közeli fókuszálást megkövetelő munkát szakaszosan, sűrű pihenőket beiktatva végeznénk.